Dean épp egy kanyart vesz be nagy,éles lendülettel,imádott autójával Babyvel,s teli torokból énekel.
Castiel ül mellette,s most is,mint régóta már,érthetetlenül jól érzi magát a társaságában.Az angyal hangja is ott zeng az övé mellett,
s ettől még jobb kedve lesz.
A dalnak vége,s újra a csend öleli át kettőjüket,de a két férfi így is jól érzi magát a másikkal.
Dean legszívesebben elengedné a kormányt,hogy bele száguldjon az út végtelenjébe.Tudja,hogy Cas úgyis megmentené,s ez fura,de jóleső biztonság érzettel tölti el.
Egyszer csak észre vesz valamit.Hirtelen lefékez,s kiugrik a kocsiból.
-Valami baj van?-Castielt meglepi a szíve hangos dobogása,ahogy Dean után teleportál
-Esik a hó!-Dean felemelt fejjel, mosolyogva várja,hogy az első,bizonytalan hópihék az arcára hulljanak.
Gyerekkora óta így örül az első hóesésnek.Nem érdekli,hogy nem illik a rettenthetetlen vadászhoz,
akitől annyi halálos teremtmény tart.Különben is,nem látja más,
csak Castiel.
