2015. november 20., péntek

Az első hóesés 11.rész

 Castiel meg sem próbál ellen állni,mikor Dean lehúzza magával a kandalló előtti szőnyegre.Csak a vágytól villogó,elsötétült zöld szempár,a követelőző,kemény száj,és az inge alá becsúszó kezek léteznek számára.
 És az örvény,ami a szenvedély mélyébe húzza.
 A vadász a legmélyebb ösztönétől hajtva csókolja az angyalt.A kéjes nyögés,amivel az felajánlja a nyakát,méginkább megvadítja.Nem érdekli,nyomot hagy-e,csak csókolja,szívja,
harapja,nyalja a puha,illatos bőrt.
 Időnként visszatér Castiel szájához,hogy lássa a kék szemeiben örvénylő szenvedélyt,
és érezhesse a csókjai erejét.
 A pólója alá csúszó,s a hátát simogató kezei mégjobban felkorbácsolják a szenvedélyét.
 Egyetlen rántással végig tépi az angyal ingét,s azonnal lecsap a
szája,ahogy meglátja az izmos mellkasa zihálását.

2015. november 19., csütörtök

Az első hóesés 10.rész

 Castiel végigsimít a száján,s mosolyogva érzi rajta Dean mohó ajkait.Lehunyt szemei előtt a gyönyörű arcát látja,s újra elönti a forróság.
 Egyszerre gondolnak a jövőre,s biztosak benne,hogy sosem engedik el egymást.Tudják,ez bajt is hozhat rájuk,de bíznak önmagukban,és egymásban.
Hogy megtudják védeni egymást
és önmagukat. Bármi is történjen.
 Dean már meg sem lepődik a lobogó tűz láttán,de a kandallóval szemben,lehunyt szemmel ülő,
békés arcú angyal elbűvöli.
Szeretné megcsókolni,de nem akarja megijeszteni,így csak figyeli a gyönyörű arcot.-Itt a teád
-szólal meg,s megsimítja a
karját.
-Köszönöm-villan fel újra a gyönyörű mosoly,és a ragyogó kék szempár.
 Ahogy az angyal elveszi a bögrét,végigsimít a vadász ujjain,s újra felszikrázik köztük a levegő.
 Dean vöröslő arccal veszi le a pulóverét,s ül le a másik fotelba.
Végig érzi magán Castiel tekintetét,ahogy egy hajtásra ki issza a poharát,nem törődve a tea forróságával.
 Az angyal nem érti,mi ez a gyomorszorító érzés,ami elfogta ahogy Deant nézte.
 Nem tudja,csak abban biztos, hogy Dean szép ember.A végtelenségig tudná nézni,és csókolni,meg ölelni.
 A vadász nem tudja levenni a szemét az angyal nyakáról,ahogy
az iszik.Azon tűnődik,mi lenne,ha végig csókolná a feszülő,
márványfehér bőrt.
-Tedd meg!
 Dean ijedtsége a hirtelen előtte termő,s fölé hajoló angyaltól egy röpke villanás csupán.
-Tedd meg,amit akarsz!
 Mire Dean feleszmél,már megint Castiel karjaiban találja magát.
 A két férfi mohó szája ragadozóként esik a másik ajkainak.Úgy csókolóznak,mintha nem lenne holnap.

Az első hóesés 9.rész

 Ahogy egyedül marad,Castiel egy gondolattal tüzet gyújt a kandallóban.Elmélázva figyeli a lángok táncát,s közben a történtekre gondol.
 Sosem volt még ilyen boldog.
Nem is tudta,hogy létezik ilyen boldogság.Azt sem hitte volna, hogy épp Dean lesz az,aki megmutatja neki,hogy létezik ez az érzés,bármi legyen is.Örül,
hogy őt boldognak látja,s reméli,
még sokáig lesznek együtt boldogok.
 Dean csak a vízforraló sípolására tér vissza a gondolataiból a konyhába.Ahogy automatikusan elkészíti  a teát,
végig a nappaliban ülő angyalra gondol.A szája puha bőrének zöldalma ízére,a zafírkék szemeiben villanó szikrákra...
 A hosszú,édes csókjaik emléke mosolyt csal az arcára,s megint érzi az utána érzett boldog elégedettségét.
 Mikor a rumot is a teába önti,
még nem megy vissza az angyalhoz.
 Egy angyal.Egy túlvilági lény...Te jó ég!-csóválja meg a fejét.-Nem elég,hogy férfi,de még Isten harcos szolgája is.
 Sosem gondolta volna,hogy megtörténik,s ha más jósolja neki,elküldi a büdös fenébe. Mégis boldog,hogy megtörténik,s hogy Castiellel történik meg.

2015. november 18., szerda

Az első hóesés 8.rész

 Dean és Castiel tekintete újra össze kapaszkodik,s mindketten elmerülnek a másik szemének mélységében.
-Menjünk haza-indulnak egyszerre a kocsihoz.
-Ezt sosem tudom megszokni-mordul fel a vadász,mikor az angyal megjelenik mellette a bezárt autó utasülésén.
-Kénytelen leszel,mert sokszor lesz még így.
-Mikor megint hógolyózunk?-nevet fel Dean.
-Naná!
 Ahogy az angyal nevetve a vadász térdére csap,az  alig tud a vezetésre koncentrálni.A röpke érintés is tüzes villámként fut végig a testén.
 Szó nélkül teszik meg az utat Dean és Sam házáig.Nem hiányzik nekik a beszéd.Elég,
hogy ülnek egymás mellett,és élvezik a közös boldogságukat,
ami betölti a szívüket.
-Dobd le a kabátod!Mindjárt bemelegítem a kandallót-Dean a kanapéra dobja a vizes kabátját,
s lerúgja cipőit.
 Fintorogva rázza meg a fejét,
ahogy az angyalt figyeli,ahogy az gondosan kiteríti kabátját egy székre,ráteszi a nyakkendőjét,és leveszi a cipőjét,amit letörölt.-Főzök egy teát-siet ki a konyhába.

2015. november 13., péntek

Az első hóesés 7.rész

  Egy utolsó,csontropogtató szorítás,s Dean elengedi az angyalát.
-Tudod,mi a legjobb a hóesésben?-kérdezi mosolyogva
Castielt.
-Mi?-mosolyog Castiel is rajongó pillantással a Dean szemében felragyogó huncut fényre.
-Hát ez!-Dean felkap egy marék havat,golyóvá gyúrja,s a mit sem sejtő angyalhoz vágja.
-Hé!Ez nem fair!Nem is figyelmeztettél!-prüszköl nevetve Castiel,ahogy lesöpri magáról a havat.
-Pont ez a lényeg!-támad újra nevetve Dean.
 A két férfi úgy játszik,mint a gyerekek.Hangos nevetésük visszhangzik a kihalt táj fölött.
-Most te nem vagy fair!-kap a
nyakához a vadász,ahogy a mögé került angyal hógolyója csattan rajta.
-Pont ez a lényeg!
 Dean teljesen oda van Castiel szemének pimasz villanásától.
-Gyorsan tanulsz.
-Remélem is...-terem újra az angyal a vadász előtt.