Ahogy egyedül marad,Castiel egy gondolattal tüzet gyújt a kandallóban.Elmélázva figyeli a lángok táncát,s közben a történtekre gondol.
Sosem volt még ilyen boldog.
Nem is tudta,hogy létezik ilyen boldogság.Azt sem hitte volna, hogy épp Dean lesz az,aki megmutatja neki,hogy létezik ez az érzés,bármi legyen is.Örül,
hogy őt boldognak látja,s reméli,
még sokáig lesznek együtt boldogok.
Dean csak a vízforraló sípolására tér vissza a gondolataiból a konyhába.Ahogy automatikusan elkészíti a teát,
végig a nappaliban ülő angyalra gondol.A szája puha bőrének zöldalma ízére,a zafírkék szemeiben villanó szikrákra...
A hosszú,édes csókjaik emléke mosolyt csal az arcára,s megint érzi az utána érzett boldog elégedettségét.
Mikor a rumot is a teába önti,
még nem megy vissza az angyalhoz.
Egy angyal.Egy túlvilági lény...Te jó ég!-csóválja meg a fejét.-Nem elég,hogy férfi,de még Isten harcos szolgája is.
Sosem gondolta volna,hogy megtörténik,s ha más jósolja neki,elküldi a büdös fenébe. Mégis boldog,hogy megtörténik,s hogy Castiellel történik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése