Dean és Castiel tekintete újra össze kapaszkodik,s mindketten elmerülnek a másik szemének mélységében.
-Menjünk haza-indulnak egyszerre a kocsihoz.
-Ezt sosem tudom megszokni-mordul fel a vadász,mikor az angyal megjelenik mellette a bezárt autó utasülésén.
-Kénytelen leszel,mert sokszor lesz még így.
-Mikor megint hógolyózunk?-nevet fel Dean.
-Naná!
Ahogy az angyal nevetve a vadász térdére csap,az alig tud a vezetésre koncentrálni.A röpke érintés is tüzes villámként fut végig a testén.
Szó nélkül teszik meg az utat Dean és Sam házáig.Nem hiányzik nekik a beszéd.Elég,
hogy ülnek egymás mellett,és élvezik a közös boldogságukat,
ami betölti a szívüket.
-Dobd le a kabátod!Mindjárt bemelegítem a kandallót-Dean a kanapéra dobja a vizes kabátját,
s lerúgja cipőit.
Fintorogva rázza meg a fejét,
ahogy az angyalt figyeli,ahogy az gondosan kiteríti kabátját egy székre,ráteszi a nyakkendőjét,és leveszi a cipőjét,amit letörölt.-Főzök egy teát-siet ki a konyhába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése