Vágy és boldogság.
Vágyik Deanre.Hogy mindenütt megérintse őt a kezeivel és a szájával.Vágyik rá,hogy ő is végigsimogathassa,csókolhassa a vadászát.Tetőtöl talpig.Újra meg újra.
Csókok és finom harapások. Végig a testén.Fogak karcoló nyomai a bőrén.Szívások vöröslő foltjai,amiket nem gyógyít be az angyali ereje.Simogató kéz,ami újra meg újra borzongató érintésekkel járja be a testét,míg a másik a combjába kapaszkodva okoz neki édes fájdalmat.
Boldog,hogy itt és most ez történik vele.
Hogy Deannel élheti meg ezeket a pillanatokat.
Dean egy pillanatra megáll Castiel nadrágszíja fölött, majd lágyan rácsókol a puha bőrére.
Az angyal türelmetlen morranással nyomja magát a vadásza szájának.Kíváncsi,mi fog történni,s nehéz a várakozás.
-Kis türelmetlen...-mosolyog Dean Castiel bőrébe.Ahogy felnéz angyala durcás-türelmetlen arcára,elneveti magát,s a sarkaira ülve lassan lehúzza a nadrágja cipzárját.
Castiel szíve erős lendülettel csapódik a bordáinak,ahogy meghallja a hangot.Nem fél.
Tudja,Dean sosem bántaná szándékosan.Csak a végletekig fel van izgulva,s kíváncsi.
Csak reméli,hogy mindent jól csinál,bár Deanen nem látja,vagy érzi az ellenkezőjét.Csak az odaadó boldogságot és az elragadtatást látja az arcán,amit ő is érez.Az elnyújtott,rekedt sóhaj-nyögéseit hallja,amik
belőle is ki-kitörnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése