-Fordulj a hasadra!
Castiel szó nélkül teszi amit Dean kér tőle.
Remegő izmokkal hasra fordul,s várja,mi lesz.
Dean végignyúlik az angyala testén,
átöleli,és belecsókol a nyakába.
Az ő testén is végigfut a Castielt megrázó remegés.
A lehető leglassabban végigcsókolja a meg-megránduló test minden porcikáját,s közben végígsimítja a vállától a fenekéig.
Zene füleinek az angyala nyögésbe fulladó sóhaja.
Mindkét kezével megragadja Castiel fenekét,
s lassan megnyalja a gödröcskét a bejárata fölött.
Az angyal újra a velőt rázó kéjtől kiált fel,s
löki fel magát Dean szájához.
Ahogy a vadász fogai végigkarcolják a feneke félgömbjének bőrét,s egy apró harapást is megérez ott,a kéjtől újra elnyúlik a puha szőnyegen.
Mégegyszer megismétlődik minden,ahogy Dean a másik félgömböt is részesíti a kényeztetésben.
A vadász végképp elvesztette minden önkontrollját.
Csak a puha bőr létezik a szája alatt,az íze a nyelvén,
Castiel kiáltásai,
sóhajtó nyögései a fülében.
Egy pillanatig sem habozik,csak egyből teszi,ami az eszébe jutott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése