Ahogy a hó egyre jobban esik,
Dean észreveszi,hogy Castiel azt teszi,amit ő,de a kíváncsiságtól tágabbra nyitott szemmel,s tőle szokatlan,kipirult arccal.
-Ez hát a hó.-az angyalnak tetszik az égből jövő puha érintés.
Jólesik neki a hűvössége.
-Ez.-Deannek nehezére esik a beszéd.Csak a hópihéket bírja figyelni,amik az angyal sűrű,
tintafekete szempilláira hullanak.
Minél tovább nézi,annál erősebb a vágya,hogy lecsókolja azokat onnan.Hirtelen tört rá a gondolat,
de nem zavarja.Egy pillanatra ugyan elcsodálkozik,hisz Cas egy férfi,de aztán csak a gyönyörű arcát figyeli,és a mosolyát,ami beragyogja.
-Régen azt gondoltam,a havazás az angyalok földre küldött simogatása.Vagy csókja...
Deant meglepi a vallomása.Samen kívül senki sem tudott erről eddig.
Ahogy kimondja a
szavakat,Castiel újra elé áll,de már nem hátrál el előle,hanem mosolyogva elmerül szemei ragyogó kékjében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése