-Na,így milyen vagyok?-Dean csípőre tett kezekkel,laza,széles terpeszbe állva tárja fel magát a felülve az alkarjaira támaszkodó Castiel mohó szemei előtt.
Meglátva az angyalát,újra elönti a büszkeség.Jó látnia,hogy Casnek tetszik,amit mutat neki.Jó éreznie a tekintete simogató melegét.Jó látnia,hogy a mindig összeszedett,határozott harcos most őt bámulva kipirult arcal, ziháló mellkassal kapkod levegő után.
Castiel reméli,mire újra ölelheti Deant,a szíve visszatér a helyére.
Ahogy meglátta a meztelen vadászt,a szíve akkorát lódult, hogy úgy érezte,átugrott a mellkasa jobbfelére,s úgy dübörög,ahogy még sosem.A legnagyobb harcok hevében sem.
A legnagyobb győzelmek diadalmámorában sem.
-Gyere vissza!-Castiel nem ismer a rekedt hangjára,de nem is érdekli.Csak Dean gyönyörű testét akarja újra magán és a karjaiban érezni,ha lehet,azonnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése