Az első hóesés 9.rész

 Ahogy egyedül marad,Castiel egy gondolattal tüzet gyújt a kandallóban.Elmélázva figyeli a lángok táncát,s közben a történtekre gondol.
 Sosem volt még ilyen boldog.
Nem is tudta,hogy létezik ilyen boldogság.Azt sem hitte volna, hogy épp Dean lesz az,aki megmutatja neki,hogy létezik ez az érzés,bármi legyen is.Örül,
hogy őt boldognak látja,s reméli,
még sokáig lesznek együtt boldogok.
 Dean csak a vízforraló sípolására tér vissza a gondolataiból a konyhába.Ahogy automatikusan elkészíti  a teát,
végig a nappaliban ülő angyalra gondol.A szája puha bőrének zöldalma ízére,a zafírkék szemeiben villanó szikrákra...
 A hosszú,édes csókjaik emléke mosolyt csal az arcára,s megint érzi az utána érzett boldog elégedettségét.
 Mikor a rumot is a teába önti,
még nem megy vissza az angyalhoz.
 Egy angyal.Egy túlvilági lény...Te jó ég!-csóválja meg a fejét.-Nem elég,hogy férfi,de még Isten harcos szolgája is.
 Sosem gondolta volna,hogy megtörténik,s ha más jósolja neki,elküldi a büdös fenébe. Mégis boldog,hogy megtörténik,s hogy Castiellel történik meg.

Az első hóesés 8.rész

 Dean és Castiel tekintete újra össze kapaszkodik,s mindketten elmerülnek a másik szemének mélységében.
-Menjünk haza-indulnak egyszerre a kocsihoz.
-Ezt sosem tudom megszokni-mordul fel a vadász,mikor az angyal megjelenik mellette a bezárt autó utasülésén.
-Kénytelen leszel,mert sokszor lesz még így.
-Mikor megint hógolyózunk?-nevet fel Dean.
-Naná!
 Ahogy az angyal nevetve a vadász térdére csap,az  alig tud a vezetésre koncentrálni.A röpke érintés is tüzes villámként fut végig a testén.
 Szó nélkül teszik meg az utat Dean és Sam házáig.Nem hiányzik nekik a beszéd.Elég,
hogy ülnek egymás mellett,és élvezik a közös boldogságukat,
ami betölti a szívüket.
-Dobd le a kabátod!Mindjárt bemelegítem a kandallót-Dean a kanapéra dobja a vizes kabátját,
s lerúgja cipőit.
 Fintorogva rázza meg a fejét,
ahogy az angyalt figyeli,ahogy az gondosan kiteríti kabátját egy székre,ráteszi a nyakkendőjét,és leveszi a cipőjét,amit letörölt.-Főzök egy teát-siet ki a konyhába.

Az első hóesés 7.rész

  Egy utolsó,csontropogtató szorítás,s Dean elengedi az angyalát.
-Tudod,mi a legjobb a hóesésben?-kérdezi mosolyogva
Castielt.
-Mi?-mosolyog Castiel is rajongó pillantással a Dean szemében felragyogó huncut fényre.
-Hát ez!-Dean felkap egy marék havat,golyóvá gyúrja,s a mit sem sejtő angyalhoz vágja.
-Hé!Ez nem fair!Nem is figyelmeztettél!-prüszköl nevetve Castiel,ahogy lesöpri magáról a havat.
-Pont ez a lényeg!-támad újra nevetve Dean.
 A két férfi úgy játszik,mint a gyerekek.Hangos nevetésük visszhangzik a kihalt táj fölött.
-Most te nem vagy fair!-kap a
nyakához a vadász,ahogy a mögé került angyal hógolyója csattan rajta.
-Pont ez a lényeg!
 Dean teljesen oda van Castiel szemének pimasz villanásától.
-Gyorsan tanulsz.
-Remélem is...-terem újra az angyal a vadász előtt.

Az első hóesés 6.rész

 Castiel még sosem érzett ehez fogható gyengeséget,de nem zavarja.Tudja,Dean karjaiban biztonságban van
Legszívesebben örökre az ölelésében maradna.
 Szája újra a csodás ajkakat keresi,s mikor rájuk talál,
elégedetten belesóhajt a csókjukba.
-Szoríts magadhoz!
 Nem kell kétszer kérnie.Dean erős karjai újra körül fonják testét,s úgy ölelik,mintha soha nem akarnák elengedni.
 Még sosem volt ilyen boldog,és minél tovább ilyen jól akarja érezni magát.Ő is úgy szorítja magához Deant,mintha magába akarná zárni.

Az első hóesés 5.rész

 Dean nem érti,mi történik,de nem akarja megtörni a pillanat varázsát.Némán figyeli Castiel mosolyát,s a ragyogó kék szemeiben szikrázó fényeket.
 Ahogy a hó hidege végigsimít a száján,önkéntelenül felsóhajt.
 Az angyal nem bírja tovább. Magához húzza a vadász fejét,s megcsókolja az őrjítő ajkait. Lassan,forrón,minden milliméterét birtokba véve. Közben az egyik keze lecsúszik Dean hátára,s szorosan magához
öleli őt.
 Dean úgy érzi,a vad boldogság tornádó elsodorná,ha az angyala nem tartaná meg erős ölelésében.Ő is átöleli a karcsú derekát,s magához szorítva Castielt,viszonozza a csókját.
 Az angyal nem tudja,mi az,amit érez,de határozottan jó érzésnek tartja.
 Jó beleolvadnia Dean izmaiba,
ahogy érzi maga körül az ölelése szorítását.Jó ölelnie és simogatnia a széles hátát.
 És nagyon jó éreznie a kemény,
de lágybőrű ajkai ízét,amiben ott a hó hidege és a citromos rágó zamata.
 Ő nem hunyja le a szemét,s gyönyörködve figyeli Dean boldogságtól és szenvedélytől ragyogó arcát.
 Dean úgy érzi,elszakadt a másik felétől,mikor Castiel eltávolodik tőle.Azonnal utána lép,s újra magához öleli.Elmosolyodik,
ahogy Cas a karjaiba bújik,s szorosan átölelik egymást.
-Érezted a külömbséget?
 Dean megremeg Castiel rekedt hangjától,ami a fülét simogatja. Újra elgyengülnek a lábai,de tudja,az angyala megtartja.Ez nagyon jó,megnyugtató érzés.
-Éreztem a külömbséget-válaszol,
és most ő távolodik el a kék szemek ragyogó fényétől,hogy megcsodálhassa a csodaszép arcot.-A hó hideg volt,a csókod forró...
 És megteszi,amit annyira szeretne:lassan újra Cashez hajol,két kezébe fogja a gyönyörű arcát,és lágyan megcsókolja a szempilláira hullott hópelyheket.

Az első hóesés 4.rész

 Castiel az egyre sűrűsödő hóeséstől és Dean szavaitól elbűvölve áll a férfi előtt.Egészen közelről gyönyörködik a hatalmas,smaragdzöld szemeiben,az orrát borító szeplőkben és a határozott ívű ajkaiban.
 Hirtelen elneveti magát,felvesz egy kis havat a vadász melletti bokorról,s lassan végigsimít vele a férfi száján.

Az első hóesés 3.rész

  Ahogy a hó egyre jobban esik,
Dean észreveszi,hogy Castiel azt teszi,amit ő,de a kíváncsiságtól tágabbra nyitott szemmel,s tőle szokatlan,kipirult arccal.
-Ez hát a hó.-az angyalnak tetszik az égből jövő puha érintés.
Jólesik neki a hűvössége.
 -Ez.-Deannek nehezére esik a beszéd.Csak a hópihéket bírja figyelni,amik az angyal sűrű,
tintafekete szempilláira hullanak.
Minél tovább nézi,annál erősebb a vágya,hogy lecsókolja azokat onnan.Hirtelen tört rá a gondolat,
de nem zavarja.Egy pillanatra ugyan elcsodálkozik,hisz Cas egy férfi,de aztán csak a gyönyörű arcát figyeli,és a mosolyát,ami beragyogja.
-Régen azt gondoltam,a havazás az angyalok földre küldött simogatása.Vagy csókja...
 Deant meglepi a vallomása.Samen kívül senki sem tudott erről eddig.
 Ahogy kimondja a
szavakat,Castiel újra elé áll,de már nem hátrál el előle,hanem mosolyogva elmerül szemei ragyogó kékjében.